Hogyan tervezzünk kertet és teaházat?
| A kert fekvése miatt tehát a teaház bejárata nyugatra fog nézni, a kert főbejárata felé. Ez nem helyes, de a helyhez alkalmazva jó. A másik kompromisszum maga a kert elrendezése, azon belül a teaház fekvése. Minden valamirevaló kertnek van egy kapuzattal díszített bejárata, van egy ösvény, ami átvezet rajta, van benne továbbá legalább két kút (csobogó, tsukubai 蹲踞) növények, sziklák, kavics és általában félúton van egy másik kapu. Ez egy sehova sem vivő zen kapu. Mire mindezeken átmegy az ember a kert valamelyik szegletében találja majd a teaházat. Mi itt több szabályt felrúgunk. A kertünk egy-egy japán ház kertjéhez képest hatalmas, de ugye nyitott és mások is laknak benne, van itt goblain üzlet és fittnesz terem is, ezért az utunk a kert mellett vezet el. Van benne középen egy gyönyörű tölgyfa, alatta bazalttal kirakott térrel, amit szeretnénk megtartani. Ezért úgy határozunk, hogy a kert főbejáratával szemben egy kis előkert utn rögtön a teaház következik. Ez kíváncsivá teszi az embereket, praktikus az érkező iskolásoknak és közel van a teaházunk bejáratához. A teaház mögött alakítjuk ki magát a kertet, a bazaltkockás pihenőhely mellett egy kis tóval. Mindezeket egyébként közösen találjuk ki ott a helyszínen. |
| |
|
| Egy kert, azon belül a roji, a kőlapokkal kijelölt ösvény terve. Alul a bejkárat, balra bentebb egy kis mszentély, középen a zen kapu,. hátul egy 4 1/2 tatami méretű teaház, közepén a propeller a gotoku,a tűzhely jele. |
| |
A teaház mérete
|
| |
Sarkalatos pont, filozófiai jellegű és jelentőségű kérdés a teaház mérete. Mi lesz, ha egy delegáció érkezik, vagy egy osztály - ilyen biztosan lesz. Ha túl kicsi, nem férnek be: építsünk hát nagyot. Pontosan olyan ez, mint a lelátó építés problémája a kis falu tornatermében. Csakhogy ez a teaház építkezés teljesen más élethelyzetben talált minket, valami áttetszőt, de kicsit szeretnénk, amit bárki elkészíthet magának.
A teaház méreteit, csakúgy, mint a kertét és más ember által használt helységét az élettér alapegységéhez a tatamihoz mérjük (a kyotói méret 1.91 m hosszú × 95 cm széles × 5 cm vastag). Az alábbi képeken néhány teaház elrendezést láthatnak. A tűzhely jele a propeller (a háromlábú gotoku) mellette a tatami, amin a vendéglátó a teát készíti, a többi tatami a vendégeké, vagy a teás eszközök bemutatására szolgál.
|
| |
 |
| |
Ha szemügyre vesszük ezeket a teaház elrendezéseket jól látható, hogy mindegyikben közös, hogy praktikus okokból a vendéglátó tatamija a tűzhely mellett van, ezután következik a többi tatami. Szintén praktikus okokból ehhez a tatamihoz közel helyezkedik el a mizuya, az a helység, ahol a teakészítéshez szükséges eszközöket tartják és készítik elő. Az is örök szabály, hogy a tűzhelyhez képest mindig északra, jobbra van a tokonoma 床の間, a virágnak és képnek helyet adó kiszögellés.
|
| |
A fekete teaház
|
| |
A teaházak "fejlődése" során a XVI. század végéig egyre radikálisabb, kisebb területre összevont, összenyomott teaházakat építettek, melyek közül kettő érdemel figyelmet. Az egyik a klasszikusnak számító 4,5 tatamis Rikyu teaház, (lásd lentebb a képfolyamban), a másik az ún. Taian teaház, az egyetlen teaház, ami máig fennmaradt Sen no Rikyu örökségéből. A Taian több szempontból különleges tér. Egyrészt Rikyu érett, letisztult korában 1582-ben készítette. Másrészt sohasem használták, mert a teaházat Rikyu Hideyoshi nagyvezér Yamazaki kastélyába tervezte és építette fel, amit az elhagyott, amikor átköltözött a híres Osaka kastélyba. A teaház használatlanul ottmaradt, majd szétszedték és a Myokian zen templomban szerelték össze, ahol Nemzeti Kincsként máig is áll. Ez a teaház, aminek több replikáját is elkészítették a Rikyu féle wabi teaház kivonata 2 tatami nagyságúra sűrítve. További különlegessége, hogy a teaház bejáratát külön előszoba védi és fedi, továbbá az, hogy belső falai teljesen feketék. Annak ellenére, hogy a Taian az egyetlen fennmaradt Rikyu wabi teaház, sem építészetileg, sem egyebekben nem etalon, állítólag praktikusan igen nehezen használható, annak ellenére, hogy egy tatami méretű kiszolgáló helyiség is csatlakozik hozzá és épp a kiszolgáló helyiségek miatt a kunyhó is házzá tömbösül. De stílusjegyeinek egységében, drámai hatásában valóban kiemelkedő alkotás, mégsem emiatt beszélünk most róla. A Taian a kiszolgáló helyiségek leválasztásával a teakészítés helyének 2 tatamira sűrítésével a tér funkciók szerinti felszabásával minden követelménynek meg tuott felelni, néhány részletében egyedülállót mutatva. Az ezután épült teaházakban tulajdonképpen a tér további radikális csonkolása folyik egészen a kiszolgáló helyiségek nélküli 1,75 tatami méretű kunyhóig, ami tényleg az ebben a műfajban elérhető legteljesebb minimalizmus. Ettől kisebb méretű teaházakat a VIII kerület padjain és az aluljárókban, a városokat övező erdőkben találhatsz.
|
| |
 
|
Taian teaház 2 tatami + fedett előtér, mizuya vörösre lakkozott fa elemekkel, feketére festett falakkal.
|
| |
 |
| 1,75 tatami nagyságú Rikyu teaház |
| |
A fenti, példaképként és emblémaként is működő teaházak mellett egy olyan teaház tervet vettünk célba, ami ezeknek a teaházaknak a továbbvitele, egyszersmind újraértelmezése és mint minden ilyen esetben lehetőséget ad az újragondolásra. A teaház terve Sozen nevét dicséri (Sozen konomi, azt jelenti Sozen által kedvelt forma). Teljes nevén Hisada Sozen (1647-1707) a korai Edo korszakban az Omotosenke teaiskola (vagy vérvonal ugye) III. generációjának szolgálatában működő teamester volt. A Hisada család vérségi összeköttetésben állt a Rikyu örökséggel, Rikyu fiatalabb húga révén, aki a családalapító Hisada Soei anyja volt. Fia Hisada Soren Zuiryusai néven a IV Omotosenke generáció fogadott fia lett és mint ilyen 1673-ban Kishu Tokugawa rendeletére (engedélyével) az Omotesenke teaiskola nagymesterévé vált, ezt a tisztét 1691-ig, visszavonulásáig töltötte be. Sozen különféle teás eszközöket tervezett, főleg bambusz kosarakat, virágvázákat és chawanokat és ő építette az Amanokawa no Seki (gyönyörű Tejút) nevű, szokatlan elrendezésű teaházat, ami érthetetlen okokból a mi teaházunk ihletőjévé is vált. Mit érdemes erről tudni?
|
| |
 |
| |
 |
| |
Mindennek a nő az oka
|
| |
Mindenféle teaház tulajdonképpen négy fő elem köré épül. Az egyik, a bejárat a nijiriguchi, ami a teaház tájolása és elérése miatt fontos. A másik a tokonoma, a függőkép és a virág otthonául szolgáló "beépített szekrény", a harmadik a tűzhely, a ro, a negyedik a voltaképpeni hely, ahol a tea előkészül és elkészül majd, ez a mizuya, a vizes ház, vagy konyha és a vendéglátó tatamija (temaetatami). Ezek a pontok minden terv sarkkövei és a mellékelt terveken is jól beazonosíthatóak (a mizuyát általában egy rácsozat jelöli, mert itt a padló helyén valóban egy rács van, amin keresztül a kiszolgálás, előkészítés során a vizet ki (le) lehet önteni a külvilágba.) Ha megnézzük a mellékelt alaprajzokat azt látjuk, hogy a sokféle terv ezeknek az elemeknek a használatában voltaképpen egyezik. A nézők, vendégek viszony a teához, tűzhelyhez és tokonomához mindig hasonló. Jobbra esik nekik a tokonoma és szemben a tűzhely a teával. Ezzel szemben az általunk építendő teaház különös tervrajzában egy teljesen új mkoncepció rajzolódik ki, a "3 D teaszertartás". a vendéglátó tatamija középen, a tűzhely úgy helyezkedik el, hogy teakészítés közben a virág a vendéglátó háta mögé esik és a vendégek két oldalt helyezkednek el. Mint egy nagy család. Ez a különös és a teaházak történetében később sem nagyon ismétlődő koncepcció állítólag nagy lökést adott a nők, mint nézők belépéséhez a teaházba, azt pedig már tudjuk, hogy épp a nők segítették a tea túlélését a modernizálódó Japánban. Az pedig, hogy a családfő résztvett egy titkos, vagy kevésbé titkos teaszertartáson, többé kevésbé magánügye volt, de attól a pillanattól kezdve, hogy a nőket is beengedték a kunyhóba, (csakúgy, mint kevéssel később az európai, semennyire sem ezoterikus, vagy spirituális teaházakba) minden megváltozott. Ez a teaház (niijo daime) központi vendéglátó tatamijával (temaeza) ami a hirtelen jött hagyományt megtörte, lett tehát saját első, igazi, stb. teaházunk példaképe, tervrajza, stb. Persze nem replikát készítünk, ezért néhány ösztönös, önkéntes változtatás is helyet kap majd, de erről majd máskor.
|
| |
És végül
|
| A Sozen család nagymesterré vált fogadott fia 1707-ben halt meg, abban az évben, amikor a Fuji máig utolsó alkalommal kitört (1707). A család nem sokkal később kettévált. Egyik ága Kyoto Takakura-cho, a másik Kyoto Ryogae -cho nevű kerületében működött tovább és működik ma is. A Sozen által tervezett teaház nem maradt fenn, egyetlen újjáépített példánya teaszobaként a tokiói Sakura Hotelben áll. |
|
Hozzászólások
|
|
Nyitólap
A Tea Útja 
HÍREK
